Húsvéti kézműves

A zord, télies időjárás ellenére az elmúlt szombaton húsvétra készülő kézműves foglalkozáson vettünk részt gyermekeinkkel. A lelkes és kreatív anyukák többféle technikával vártak bennünket. A hagyományokat követve Hürkecz Gyöngyivel tojást festettünk, viasszal megrajzolva, majd festékbe mártva. Gyöngyi még előrajzolt magyar népi mintákkal is készült, hogy ezzel segítse a gyermekek fantáziavilágát elindítani. Ennek azonban sok anyuka sem tudott ellenállni, így együtt próbálkoztunk a minták tojásra rajzolásával.
A másik asztalnál Zsíros Kati igazán vidám, gyermekkezeknek való technikával készült. Fonaltojást készítettünk egy kicsire felfújt lufi segítségével. A fonalat egy nagy csirizzel teli tálba kellett beleáztatni, majd a lufira tekerni, végül megszárítani. A csirizben tapicskálás, mint „legális” rosszalkodás vonzotta a gyerekeket. Persze mindenki igyekezett, hogy a fonal a lufin maradjon, és szép formát öltsön. A legtöbben nem is egyet készítettek. Száradás után következett a lufi-pukkasztás, hogy végül megkapjuk a fonaltojást.
Nagyon népszerű volt az ajtódísz is. Annyira, hogy ebből is többet szerettek volna készíteni a gyerekek, aminek csak az alapanyag mennyisége vetett gátat. Faspatulákat ragasztottunk egymás mellé, majd lefestettük. Ki-ki kedve szerint, amilyen színt megálmodott magának. Száradás után különböző, szalvétákból, és csomagolópapírokból kivágott tavaszi mintákat ragasztottunk rá, majd hőre puffadó csilli-villi festékkel üdvözlő szöveget írtunk rá. Meglepően szép, és harmonikus díszeket készítettek a gyerekek, és ami külön öröm anyai szívemnek, hogy nemcsak a lányok, hanem a fiúk is!
Természetesen elmaradhatatlan kedvenc a gipszfestés. Ennél az asztalnál is folyamatosan készültek a szebbnél szebb alkotások, gipsztojások, gipsz-nyuszik és bárányok.
Külön boldogság volt látni, hogy minden asztalnál sürgölődnek, nem volt szinte szabad hely sehol. Ez azt igazolja, hogy már hiányzott a nagycsaládos foglalkozás, vártuk már, hogy idén is útjára induljon, felébressze a tavaszt, és bennünket is. Kiragadjon bennünket a hétköznapokból, megmutassa, hogy apróságokból, némi fantáziával és kitartással mi mindent tudunk összeügyeskedni.
Bízom benne, hogy ez a nagy érdeklődés, a gyermekek öröme és szorgalma újra erőt ad az önkénteskedő anyukáknak és folytatódni tud a foglalkozás-sorozat.
A legközelebbi alkalommal is szívesen megyünk, és várjuk azokat is, akik kedvet kaptak!
Köszönjük a gyermekek lelkesedését és az anyukák odaadó munkáját!

Hojsza Krisztina
 

Dátum: 
2013. március 23. 15:00 - 17:30