Farsangi mulatság

Nagy örömmel tértem vissza a Kecskeméti Spartacus asztalitenisz csarnokába. Bár nagyon szeretek ping-pongozni, most egy másfajta bulira voltam „hivatalos”. Igaz a statisztikai adatok alapján – a számok pedig nem hazudnak – mindössze egyetlen főre voltam a nagycsaládosok táborától, mégis lelkesen készültem egy sokak által várt eseményre. A Kecskeméti Nagycsaládosok Egyesületének felkérésére ugyanis egyfajta hoppmesterként vehettem részt a farsangi mulatságon.

A csapat lelkesedése szerencsére nem csak bennem hagyott maradandó nyomokat. Popovics Zsuzsi markából például még a toll is kiesett. Persze egy vérbeli újságíró keze nem maradhat üresen. Lufik hajtogatására vállalkozott, már-már művészi szinten kordában tartva a gumifigurákba szorított levegőt. Olyan boszorkányos gyorsasággal és ügyességgel dolgozott, hogy épp csak a söprű hiányzott alóla.
Az első – igazán a farsangot idéző – esemény a kiszebábok elégetése volt. Trombitás Zsuzsanna hagyományismertetője után következett az első bátor „kisember” fellépésére. Szabó István szavalatába a többiek kissé bátortalanul kapcsolódtak be, de látszott, hogy a hangulat fokozódni fog!

„Kisze, kisze szalmából,
Perzselődj a lángoktól,
Vörös táncban hamvadj el,
Nekünk most már tavasz kell!”
– – skandálták egyre többen, így folytatódhatott az egyelőre egynapos tavasz.

Az események felsorolása előtt, meg kell említsek még egy művészt. Szabó Csaba testfestő munkája azért is kapott nagy szerepet, hiszen több jelmezes felvonuló megjelenésének alapvető meghatározója volt a festékszóró berendezés. A képen éppen egy tündéri kislány alakul át „vérengző” oroszlánná.
A rendezvényt Fekete László a Kecskeméti Nagycsaládosok Egyesületének Elnöke nyitotta meg, szerencsére rövidre fogott beszédével. Így máris megkezdődhettek azok az események, amelyeken sokféle módon megmutatkoztak a külcsíny és a belbecs közötti összefüggések.

A szendvicskészítésnél természetesen fontosak az alapanyagok, bár ezek megfelelő sorrendben való felhasználása sem elhanyagolható. Sőt, mivel versenyről volt szó, a sebesség sem volt mellékes. A gyorsaság ellenére azért a szemnek is tetszetős alkotásnak kellett születni, hiszen nem árt, ha az embernek gusztusa is marad a végtermék elfogyasztásához. A kategória győztesei: a Kocsis család, a Dóka család, és a Váradi család voltak.

A hangulat robbanását igazi vitaminbombákkal is igyekeztek fokozni a szervezők. A mandarinpucoló verseny – igen így pucolni, mert itt nem volt hímezés-hámozás – résztvevői a gyorsasági rekord mellett ugyanis egymás egészségéért is küzdöttek. Hiszen mondani se kell, hogy valamennyi felhasznált ennivaló a megjelentek bendőinek a megtöltésére szolgált. A versenyszámot a Kocsis család nyerte.
Ugye senki sem gondolta, hogy hiánycikk lesz a farsangi fánk? Ez volt ugyanis a belépő a rendezvényre, így biztos volt az utolsó „kajás” szám megrendezése is. Sőt, mivel a szemek eltakarására szolgáló kendők „elvesztek”, így a fánkevés nem véletlenül változott igazi örömünneppé. Leginkább Medgyesi Attila és édesanyja örülhettek, hiszen ők ettek a leggyorsabban.
Abból is kaphattunk ízelítőt, hogy miként tömi a fánkot a katica egy gésa szájába.

A legtöbben – stílszerűen – a focistáknak szurkoltak. Ebben (is) mindenki szakértőnek bizonyult, mit a nagypályán. De aki csocsóban a bajnoki címet is megszerezte, az a Fekete - Fekete páros volt.

Az elején bemutatott lufi szobrászaton kívül a színes gömböcskék később is főszerepet kaptak. Először is fel kellett őket fújni. Ebben a versenyben – ha kis szerencsével is – Pencz Tamás volt a legügyesebb.

A délután harciasságát is bemutatótó lufi durrantó rohangálás pedig Gulyás Dávid győzelmével zárult.

A legmozgalmasabb program kétségtelenül az ügyességi feladatokból összeállított sorverseny volt. Persze ehhez rendesen be kellett melegíteni. Ebben segített a Váradi testvérek közös munkája. Míg Zoli a zenét szolgáltatta, Niki a mozdulatokat mutatta be a még mindig lelkes csapattagoknak. A versenyszámokhoz felhasznált tárgyak igencsak szereptévesztésbe keveredtek. Ping-pong labdák kerültek a kanálba és a tojástartóba. A lufik természetesen itt is főszerepet kaptak, és megmutatták, hogy lábbal sem könnyű őket irányítani. Kicsik és nagyok, gyerekek és szüleik önfeledten szaladgáltak a szélrózsa minden irányába. A versenyt nagy küzdelemben a piros csapat nyerte: Bruder Brúnó, Szűcs Dóra, Szűcs Viktória, Kocsis Boglárka, Kocsis Izabella, Kocsis Anasztázia, Gulyás Dávid, Vári Márton, Vári Máté, Váriné Dósa Eszter – összeállításban.

A tombolasorsolás fődíja, – egy csoki torta – a délután legnagyobb szájú (legalábbis utánam), egyben leginkább hiperaktív résztvevőjének, Brúder Brúnónak jutott.

Végül, de nem utolsó sorban, a jelmezverseny győztesei: Saját készítésű kategóriában: Hojsza István mint robot , az ÖKO kategóriában Dóka Kristóf, mint indián, a legszebb jelmez kategóriában pedig Szűcs Viki, mint párduc mutatkozott be. Gratulálunk mindannyiuknak!

Sárközi Sándor írása

Dátum: 
2011. február 20. 14:00 - 19:00
Címkék: